Eltűnt

*Aisa*

- Aisa, várj meg!!! -

Megpördülve a legjobb barátnőm, Litia rohant felém.
- Hát esküszöm hihetetlenek vagyok Prométheusszal! Még egy két ilyen verseny és bejuttok a megyei döntőbe! Annyira büszke vagyok rád!
- Köszönöm szépen, de ha már itt vagy igazán segíthetnél is! – Nyomtam a kezébe Prom kantárját. – Gyere, segíts elpakolnom, mert még le szeretné mosni mielőtt, felteszem a ló szállítóra. -
- Oksi persze! – vette át a felszerelést. – Na, láttad te is ugye, hogy Adam kb le se vette a szemét rólad – Csicseregte vidáman.
- Tia! Elég, nincs kedvem fiúkról beszélni, és egyáltalán nincs kedvem Adamről se beszélni. -
- Na de Ai! Előbb utóbb neked is több időt kell szánnod a fiúkra, mint a lovakra! – Kacsintott rám Tia.
- Ugyan már, ha mutatsz nekem egy olyan srácot, aki cukibb és értelmesebb a lovamnál randizom vele.-
- Lehetetlen alak vagy néha ugye tudod? Csak azért mert volt egy szerelmi csalódásod nem maradhatsz örök életedre egyedül! -
- Nem is akarok, de egyelőre teljesen megfelel nekem ez a felállás!
- Ahogy gondolod, de ugye azt tudod, hogy te sem leszel már fiatalabb – kacsintott rám.
- Te micsoda szemét vagy – vágtam hozzá a nyeregemelőmet.
- Tudod mit inkább vigyázz Promra amíg elszaladok a mosdóba! Ki ne engedd az ajtón, mert, ahogy láttam az istálló előtt nincs karban tartva a fű és mintha láttam volna ott mérgező növényeket is.
- Jójó! Vigyázok a csoda lovadra, amíg visszaérsz. De siess jó?!! Néha nagyon félelmetesen tud rám nézni.- Tia kétségbeesett arcától egyből nevetnem kellett.
- Jó persze, siettek. Csak a mosóba szaladok nem világbékét hirdetni! – Legyintettem felé, miközben elindultam a mosdóba. – 2 perc és itt leszek.

De nem 2 perc lett.

*   *

- Szia Tia, nem láttad Aisa-t? Már rég úton kellene lennünk haza fele, de ahogy látom még a lovát sem sikerült lemosnia.- Lépett oda Mrs. Hucklin, Aisa anyukája Tiához.
- Üdv, Mrs. Hucklin! Igazából már jó ideje elment a mosódóba, de nem mertem egyedül hagyni ezt a szabaduló művészt. Meg gondoltam biztos nagyot végezz, majd csak jön. – Rántotta meg a vállát Tia.
- Megnézem, mit alkothat ez a lány…-
Azzal sarkon fordult és elindult lánya után a mosdóba.  10 perccel később tért vissza Tiához, kissé zaklatott arccal.
- Tia, biztos, hogy oda ment? Nincs bent, és a környékén sem találom. Hova mászkálhatott el ez a lány…- tette csípőre a kezét.
- Hát, ha itt marad a lóval és szívesen körbe nézek! –
- Nem, nem! Maradj csak Tia, körbe nézek én … jobb, ha te figyelsz a lóra. Többet értél hozzá eddig amióta nálunk van, mint én..- Azzal ismét megfordult és elindult a tömegbe megkeresni a lányát. Kis idő elteltével Tia a hangosbemondóra kapta fel a fejét, amint Mrs. Hucklin keresteti a lányát.
- Mi a szar? – Tia egész testében megremegett. Amennyire csak tudta elbarikádozta Prom ajtaját, hogy semmiképp ne tudjon kiszabadulni az állat, majd elszaladt ő is a vevőszolgálati pulthoz. Ahol már messziről látta Aisa édesanyának kétségbeesett arcát és heves gesztikulálását.
- Mi folyik itt? Nincs meg Aisa? -
- Nincs! Mindent bejártam, de sehol sem találom! Már hívtam az apját és a rendőrséget is! –

- De hát nem tűnne csak úgy el! Ez abszolút nem jellemző rá! Aisa, a lovát soha nem hagyná magára! –Tia érezte, ahogy a páni félelem egyre jobban tör fel benne – Mrs. Hucklin körbe futok én is még egyszer hátha meglátom valahol…-